Porbafingós fegyvernepperek bénázása
2016. szeptember 02. írta: prominent

Porbafingós fegyvernepperek bénázása

wd02.jpg

Nem lehet ezen mit értékelni, középfilmmé silányult a Haverok fegyverben. Akció-vígjáték, mégis alig vicces, illetve sehogy. Kritika!

Persze, ha valaki odavan a trágár szavakkal megspékelt altesti humort fősodrásúvá tevő unos-untalan ugyanazokat a rég elhasználódott frázisokat ismételgetésért, akkor ez neki a nyár filmje lesz. Egyébként low-life-oknak lezüllesztett filmkatyvasz. Aztán lehet hőbörögni, egész nyugodtan.

wd03.jpg

Nem igazán lehet értékelhetőt találni a Haverok fegyverben (vagy inkább fegyverek a haverokban?) c. amerikai akcióvígjátéknak, ugyanis ugyanazt a sablontörténet-vezetést és kivitelezést adja, mint a több tucat popcornmozi. Az sem segít rajta, hogy megtörtént események alapján készült, hiszen úgy lebutították az egészet, hogy ezt tán még a készítők sem gondolhatták komolyan. Mintha a szegény ember Wall Street farkasát láttuk volna. A párhuzam pedig nem véletlen, még a marketinggépezetért felelős emberkék is próbálták e felé irányítani a sajtóvetítések alkalmával, de aztán kiszabadult a mozikba és mindenki maga alkothatott róla véleményt.

wd07.jpg

Hogy lehet-e nevetni az akcióvígjátékon? Lehet. Kínunkban. Mert valós eseményeket is csak nyomokban tartalmaz, már aki ismeri a két faszi sztoriját, akik a Bush-korszakban zugirodájukból a világ legnagyobb fegyverbizniszét próbálták tető alá hozni azzal, hogy terroristáktól vásárolt fegyvereket adtak el az amerikai hadseregnek. Ezzel el is mondtuk a történetet. de azért nézzük meg még közelebbről. Ha már egyszer...

wd04.jpg

David Packouz (Miles Teller) nyugodtan és konfliktusmentesen éli életét, amiben mindenfélével próbálkozik, ám sikereket csak idősebb férfiak masszázsában ér el, és az egyedüli ütközőpont, hogy vajon kielégíti-e ügyfelét és megfelelő masszázsolajat válasszon. Unja is a férfitestek tapicskolását és helyette kigondol egy tuti bizniszt: selyemlepedőket kíván eladni az idősek otthonainak. Ott aztán szembesül a ténnyel, hogy hiába is fektette be pénzét egy csomó lepedőbe, az öregeknek nem kell a minőségi portéka. Úgy alakul, hogy egyik barátja temetésén találkozik gyermekkori barátjával, a már nagymenővé vált Efraim Diverolival (Jonah Hill), aki elárulja az igazi dolce vita titkát: fegyverkereskedelem. Merthogy abból van a nagy lóvé, amivel párhuzamosan jön a kábszer és a luvnyák. Így hát hősünk - bár igazi pacifistaként - kezdetben ódzkodik attól, hogy beszálljon a korántsem veszélytelen üzletbe, mégis, miután megtudja, barátnője terhes, kénytelen-kelletlen bevállalja az első melót, ami bár jól fizet, mégis morzsa a több száz milliós bevételhez képest.

wd01.jpg

De ahogy az lenni szokott, a kezdeti sikerek olyannyira felturbózzák mindkettejük egóját és bankszámláját (vagy WC-tartályát), hogy menten és remegő kézzel fogadják el az évszázad bizniszének tűnő megbízatást: potom 300 millió dollárért kell az amerikai védelmi minisztériumnak leszállítani mintegy 127 millió darab AK47-es lőszert. Ami hol másutt, mint éppen Albániában található. Oda pedig nem hogy nem egyszerű eljutni és kijuttatni a szükséges mennyiségű lőszert, hanem egyenesen lehetetlen. És ekkor lép be a képbe egy maffiózónak tűnő, bár inkább terrorista, akit Bradley Cooper alakít és megkezdődik a valóban komikusnak ható hajsza nemcsak a betyárbecsületért, de a megélhetésért is. Ez a kis kirándulás kismiska ahhoz képest, hogy Irakba a Halál-háromszögön át mégis leszállítják a berettákat a megrendelő amerikai tábornoknak. A végkifejlet ismert: elbénázzák és ezzel kétbalkezes fegyvernepperekként kerülnek be az amerikai fegyverkereskedés fekete krónikájába.

wd05.jpg

Todd Phillips rendező nyilván látta a történetben a potenciált, csak éppen nem kellőképpen használta ki. és a száztizennégy perces akcióvígjátéknak titulált filmjében csak néhány mosolygós pillanatot tudott létrehozni. És az azt kiváltó jelenet sem történt meg a valóságban. Konkrétan a már említett Halál-háromszögön való átkelés. A kreténséget egyébként sem ilyen módszerrel kellett volna feldolgozni, hiszen arra kiválóan alkalmas a filmszatíra, mint műfaj. És kétségtelen azzal sokkal többet markolt volna, mint ezzel a lesilányított olcsó szórakozáshajhászásnak tűnő háborús komédiával.

wd06.jpg

Nem kellett volna ezt erőltetni, ráadásul nem így. A forgatókönyv csapnivaló, a zene hatásvadász és a színészi alakítások sem éppen értékelhetőek, tekintve, hogy a jellemfejlődésnek még a látszatát sem akarták megmutatni. Így aztán elcsapott helyzeteket teremt. Nem, nincs itt semmi látnivaló, lehet továbbmenni. Kivéve, ha a filmes szórakoztatás legalacsonyabb fokán tudunk csak égni. Na, azoknak az év akciófilmje lesz. És nem túlzok. Sőt!

De nyugi, tesó, ez is fifty-fifty. Mint mondá Marlboro nevű teherautósofőr a két főhősnek, amikor Irakba kívánnak eljutni. Vagy tetszeni fog, vagy nem.

Borka Roland

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mozitekercs.blog.hu/api/trackback/id/tr3311671274

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása