Lányok, nők, asszonyok nedvesedtek a férfi sztripíztáncosok történetén. A film felért egy előjátékkal. De abban ki is fulladt.
Soha annyi nőnemű egyedet nem láttam, mint a Magic Mike XXL férfisztriptíztáncosokról szóló film premierjén. A nézőtér színültig megtelt nőkkel, csak elvétve (véletlenül? kötelességből?) láttam férfiakat beülni a mozira. Ha röviden kéne értékelnem a filmet, akkor csak annyit írnék: a felszínesség diadala.
Adott ugye egy csapat jótestű fiatalember, akiknek minden vágya-álma az, hogy tánctudásukkal és vetkőzésükkel lenyűgözzék a nőket. Bár, ha így nézzük: ez minden férfi álma. Talán a táncot kivéve. Mert az manapság valamiért nem trendi. Pedig! De ne ugorjunk ennyit előre.
Steven Soderbergh (nem a rendező, azt Gregory Jacobs vállalta) komédiája-drámája még könnyed nyári filmnek is kevés. Három évvel az előző epizód után játszódik. Főhősünk, Mike (Channing Tatum) elég viharos körülmények között elhagyja a csapatot, hogy felépítse saját vállalkozását, azonban a szíve visszahúzza régi pajtársaihoz, akikkel annyi ökörséget megélt. Egy nap telefonhívást kap, hogy Tarzantól (Kevin Nash), hogy szeretett mentoruk Dallas (Matthew McConaughey) "elment", azaz elhalálozott. Ez persze csak egy kis csali volt, hogy Mikeot ismét meghívják maguk közé, és a "halotti tor" egy szállodabeli medencepartit jelent. Innét nincs mese, Mikeot ismét beszippantja, szó szerint a buli, újra megízleli azt a valahová tartozást, amit mindig is keresett. Ő és társai. A filmnek ennél a részénél megkapjuk az első pucér férfihátsót, s ezzel az eyecandy egyelőre ki is múlik.
Majd telnek a napok, otthon nem igazán érzi jól magát Mike, majd egy régi nótára műhelyében hegesztés közben olyan táncmozdulatokat produkál, ami bármilyen iparos dicséretére válna. Jól mozog, erotikusan akrobatikus mozdulatai messze a legjobbnak mutatkoznak. Nem is olyan rossz ez.
Bár a folytatásra sokat kell várni, egy homoerotikus jelenetnek is beillő bolti bevásárlás, ejakuláció mímelve egy flaska vízzel, régi szerelmi fészek fülledt erotikájú, nőegylet szórakoztatására szolgáló luxusház orgia-szerű érzéki mutatványai, majd a végén a katarzisnak szánt fő-főverseny fináléja a női szemnek gyönyörködtető. Ezen túl azonban filmként értelmezhetetlen az alkotás.
Pedig meg-megvillantanak érdekes karaktereket. Mint a tengerparton pisilő Mike-ot lefotózó Zoe (Amber Heard), vagy a maga nemében madamnak is titulálható sztriptízklub tulajdonos Rome (Jada Pinkett Smith), vagy éppen a kiéhezett MILF-ként íncselkedő Nancy (Andie MacDowell). De ezek sajnos nem kapnak elég teret a kibontakozáshoz. Itt van még Ken (Matthew Bomer), Tito (Adam Rodriguez) és a többiek. Látni, hogy úgy válogatták össze a jópasikat, hogy minden nő megtalálja a neki tetszőt.
Annál többet a "Nagyfarkú" Richie (Joe Manganiello), akinek legnagyobb bánata, hogy hatalmas szerszámára nem akad vállalkozó, így kénytelen-kelletlen beérni némi kézi és orális kényeztetéssel. Már-már megkönnyezendő ez a fajta nyűglődés.
Minden egy útra térnek: Myrtle Beach-re, ahol az évenként megrendezésre kerülő sztriptíztáncos-versenyen kívánják megmutatni, még nem járt el felettük az idő, és van még mit megmutatniuk. Pazar koreográfiával és mutatós kosztümmel készültek és nem feltétlenül lövöm le a poént, ha azt írom, naná, hogy ellopják és vállukon (vagy másukon?) viszik el a showt! Aztán ennyi. Mintha szó szerint elvágták volna az egészet. Némi zenei betéttel, szép, romantikusnak ható képekkel búcsúznak a szereplők. Csapó!
Ami viszont pompás és látványos, ha már a történetről sok mindent nem lehet elmondani, hogy igazán ütős zenék vannak benne, kiváló táncbetétekkel megspékelve, illetve szépen fényképezett és jól megvágott filmről van szó. Ennél többet azonban nem érdemes tőle várni. Ha ez volt az alkotók célja, akkor ez remekül sikerült. Popcornmozinak, sekélyes értékrenddel rendelkező nőknek kész előjáték. Hogy utána mi történik, az uraim, rátok van bízva!
Borka Roland
