Kivonták a forgalomból egy párizsi merényletről szóló filmet. Levették a francia mozik programáról a Bastille Day c. akciófilmet. Kegyeleti okokból!
Ne vetítik a francia mozik az Idris Elba főszereplésével készült filmet, mivel témájával felzaklatja a honi nézőket, tekintve, hogy a nizzai terrortámadáshoz hasonlót témát dolgoz fel. A StudioCanal francia filmforgalmazó ezért úgy határozott, leveszik a francia mozik műsoráról a filmet. - írja a La Parisien.
Az új filmben egy CIA-ügynök, akit Elba alakít, egy párizsi terrortámadást készül meghiúsítani. Mindezt éppen július 14-re tervezték, amikor is Franciaország Bastille leigázását és a Nagy Francia Forradalom elkezdődését ünnepli. Ugyanaznap ugyanis a jelenben a tunéziai Mohamed Bouhlel egy furgonnal az ünneplő tömegbe hajtott a dél-franciaországi Nizzában, amelynek során 84 ember életét vesztette, köztük gyermekek is és több ezer embert megsebesített.
Ezért aztán a forgalmazó felszólította a mozik üzemeltetőit, hogy ideiglenesen vegyék le a filmet a műsorukról. A cég szóvivője mindezt azzal indokolta, hogy "a film egyes részei ellentétesek a francia társadalomban jelenleg uralkodó hangulatával, amely a nizzai terrortámadás miatti halálos áldozatokat gyászolja." Továbbá leállították a Bastille Day film reklámozását és visszavonták a plakátokat is.
Korábban a tavaly novemberi, mintegy százharminc halálos áldozattal járó terrortámadást követően nem játszották a mozik az Alvó sejtek című francia drámát, ami egy újságíróról szól, aki beépül a dzsihadista csoportba, hogy megakadályozzon egy terrorcselekményt.
A Le Figaro emlékeztet, hogy nem ez az első film, ami Franciaországban felzúdulást kelthet. Az ottani mozikban ugyanis már játszák a Ja, Oľga Hepnarová (Moi, Olga) című film, ami egy cseh lányról szól, aki 1973-ban egy kölcsönvett teherautóval szándékosan a villamosmegállóba hajlott, megölve nyolc embert. Emiatt halálraítélték, s a szocialista Csehszlovákiában ő volt az utolsó nő, akit kivégeztek.
Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy Amerikában a Shooter című tv-sorozat premierjét a dallasi és az azt követő egyenruhások által és őket is érintő lövöldözései miatt az USA Network tv-adó először egy héttel halasztotta el a széria premierjét, majd a legújabb infók szerint ősszel kerülhet sor a bemutatóra.
Mindez azért érdekes, mert valóban, elfogadható, hogy kegyeleti okokból nem adunk le témába vágó műsorokat, mert az sértené az embereket és kellemetlenül érintené őket. Mi több, még jobban frusztrálná a társadalmat. De kérdem, hol az a határ, aminél már nem megengedett? Mi az, amit egy-egy terrortámadás után szükséges bemutatni és mi az, amit ezentúl mellőzni kell? Ez már öncenzúra, vagy pedig "csak" óvatosság?
Egy sor kérdés, amire még talán nincs megfelelő válasz. Mert ma még film és tv-sorozat, és ki tudja, a jövőben lehet akármi. Mert bármi képes valakiben szomorúságot és fájdalmat kiváltani. Ha igazán komolyan vesszük a művészi szabadságot, akkor el kellene gondolkodni azon, hogy vajon nem akkor van-e a megfelelő pillanat, amikor az embert ez leginkább foglalkoztatja? Hiszen békeidőkben egészen kényelmes a háborúról beszélni. Ahogyan fordítva is. De ha a forgalmazókat nem a művészi üzenetközvetítés, hanem a kereskedelmi célok vezérelték a visszavonásról illetve elhalasztásról, akkor megint csak komoly gondban vagyunk.
Természetesen, mint mindent, ezt is szépen lehet megmagyarázni, hogy "tekintettel vagyunk a társadalom hangulatára", amit személy szerint kevésbé hiszek el, de nyilván bennem van a hiba. Ami bántja a csőrömet, az éppen a kétszínűség, hiszen van, amikor éppen a művészi kifejezésmód fontossága miatt mennek szembe a "társadalom hangulatával". Már, ha az érdekeik úgy kívánják.
Egy művészeti alkotás, legyen az bármilyen, egy bizonyos kifejezésmód, amivel az adott kor hangulatára reflektálunk, azt idézzük meg, amivel napi szinten összeütközésbe kerülünk. Ilyenek a terrortámadások is. Naivság lenne azt hinni, hogy megszűnnek, vagy éppen csökken a számuk. Azt kell mondanom, hogy ezekkel együtt kell majd tudni élni. Hogy a nyugati élet - jelentsen ez bármit is - már nem az a romantikus pátosz, amivel jellemeztük, hanem kemény és vad pillanatok is akadnak benne. Ha minden egyes terrorakciónál visszafogjuk magunkat, vagy éppen visszakozásra késztetünk másokat, azzal éppen a terroristákat erősítjük és valamilyen szinten engedjünk nekik. Azt pedig szintén filmekből tudjuk, hogy a terroristákkal nem lehet tárgyalni.
Akkor ugyanilyen hévvel és elhivatottsággal szálljunk szemben és védjük meg minden egyes szabad művészi megnyilatkozást és egyéb tevékenységet, amiket hosszú évtizedek során elődeink kivívtak és ne vegyük természetesnek a létezésüket, ugyanakkor senki által ne engedjük elvetetni tőlünk. Még akkor sem, ha halál vár ránk vagy embertársainkra. Mert akit egyszer sikerül megfélemlíteni, az nagyon nehezen békél meg újra.
