Nem igazán mond újat a Halálos iramban új, immár hetedik agyonerőszakolása. Persze, az akciókalandokra éhes, Jason Statham és Vin Diesel rajongók bizonyára önkívületi állapotba kerülnek, de a James Wan rendezte akciófilm csupán Paul Walker korai halála miatt kapott irdatlan magasságú reklámot, másért nem. Sorry.

Az együgyű, már-már az infantilizmus határát súroló olcsó és nem megfelelően adagolt poénok és viccesnek szánt, vagy éppen elgondolkodtatónak szánt dumák ismételgetése inkább egy kifúló történetet sejtet. Holott rengeteg lehetőség rejlik az egyik másik karakterben. De ezekről vajmi keveset kapunk. Ha összegezni kéne, akkor több percben hangzik el a család, összetartás és együvé tartozás fogalma, mint azt egy akciófilmtől elvárná az ember.

Sőt, éppen az akcióorgiától kellene elélvezni a moziban, azonban még egy tisztességes maszturbációt sem képes kicsikarni, nemhogy elélvezést váltana ki. Sokat, szinte örökkévalóságú időt kell várni az első igazán ütős akciójelenetig, ám az igazán kirobbanóra sikerül. Csak a féktelenül hajtó - majdhogynem halálos - képfolyam tartja izgalomba a nézőt. Minden más csak olcsó és sokszor röhejes körítés.

Nem mehetünk el szó nélkül a női szépség megemlítése nélkül. Annál is inkább, mivel éppen a kecses és finom domborulatokon időzik a kamera, kicsit James Bond-osan, dehát nincs ezzel semmi baj, főleg, ha a látvány kárpótol minket. Arra pedig egyáltalán nem lehet panasz. A szexista, eyecandy-s jelenetben Nathalie Emmanuel úgy mászik ki a habokból, mint a már említett angol titkos ügynök Halj meg máskor című filmjében Halle Berry. Nem lehet eldönteni, melyik a szebb fehérnép, de nem is ez a lényeg. Közelebbről szemügyre véve bármelyiket szívesen ágyába fogadná a férfiember. És ez így is van rendjén. Ennél több ide nem is kell.

De jóval több lehetne a filmben a következő rész felvezetéséhez néhány szál, mert hogy lesz következő, az egyszer biztos. Kérdés még, hogy merre fognak haladni a történettel, amely már így a hetedik epizódjára kissé összekuszált.

Üdítően hat Lukas Evans szerepeltetése. Az Ismeretlen Drakula filmben már bizonyított színész kicsit bátortalanabbul alakítja öcsi szerepét, de ez talán annak tudható be, hogy bár vérszívóként önálló történetben kibontakozhatott, itt láthatóan a könnyebb utat választja, mindent zsigerből megold. Jó, persze, már a hatodik részben felvezették, de itt sem lesz több annál, aki. Kár. Pedig van benne potenciál.

És ha már a természetfeletti lényt említettünk, nem mehetünk el a találóan Isten Szeme névre keresztelt kütyü mellett sem, amivel minden, ismétlem MINDEN megtalálható. Mert hát miért is ne essünk át a ló túloldalára, ha már egyszer lúd akkor legyen kövér - és még napestig sorolhatnám a képzavarnak is beillő hasonlatokat. Akárcsak a filmbéli képzavarok is képien zavaróak.

Lövöldözés, autós üldözés, kemény tesztoszteronú bunyók, látványos női idomok, terror és a lényeg lényege, a sebes verdák, azt mutatják, hogy bizony folyamatosan a már ismert eszköztárral dolgoztak az alkotók. Ebből pedig aligha lesz Oscar-díj, de még csak jelölni se fogják. Ha csaknem a következőkben drámaibb karakterekkel nem tűzdelik meg az akciójeleneteket. Amivel persze eltűnne a lényeg. Visszatekintős, nosztalgiába fullasztott akcióorgia a Chris Morgan forgatókönyve alapján készült Halálos iramban 7, ami se nem vesz el, de sajnos nem is ad hozzá a száguldó vasak halálos univerzumához.

A záró leszámolás Los Angelesben elcsépelt és felesleges, de nyilván valamivel ki kellett tölteni a játékidőt, illetve felpörgetni az agysejteket, hogy aztán örökre (?) megható búcsút vegyünk Paul Walkertől, aki épp a forgatás alatt szenvedett halálos autóbalesetet, és ezért is olyan erős a visszaemlékezésekben is bővelkedő, könnyes elköszönés. Túl egyszerűen, egysorosan, univerzálisan, közel száznegyven percben. Tuti közönségsiker lesz, csak kérdés, minek. A Halálos iramban sorozat kedvelőinek kötelező, a többiek várják meg, amíg kijön DVD-n. Nem vártam túl sokat, de ilyen keveset sem!