A legújabb dinófilm úgy tiszteleg Spielberg hagyatéka előtt, hogy közben szórakoztat is. Nagyon. Jurassic World filmkritika.
Nem szabad véresen komolyan venni az őslényekkel támadó Jurassic World filmet. Éspedig azért nem, mert az első rész folytatásaként aposztrofálták a készítők. Colin Trevorrow rendező úgy nyúlt az alapanyaghoz, akár egy rajongó, akiben megvan a kellő elszántság és lelkesedés, amiért igazán szeretni lehet a filmet. Nem hoz forradalmi újdonságokat, mint az első rész volt. De ez annak is betudható, hogy ma már egészen más szinten van az ingerküszöbünk, mint huszonkét évvel ezelőtt, az első Jurassic Park film megjelenésekor.
A technika és a világ is fejlődik. Ezt azonban remekül hozza az új film. Pontosan huszonkét évvel járunk az első rész után, és mint minden folytatás, itt is az überelés volt napirenden, amikor John Hammond gyermeki képzelgéseit hozták létre. Itt már azonban nincs az a varázs, hogy jé, egy dinó, hiszen az eltelt több mint két évtized alatt láttunk már eleget. Ami mégis érdekes, az a vizuális megvalósítása az egész élményparknak, amiben minden szórakoztatási eszköz a látogató rendelkezésére áll. Van állatsimogató bébi dinókkal, vagy éppen egy mosasaurus vizes produkciója, amikor felfal egy fehér cápát. Túl magasak az elvárások. És mivel az újkori ősállatkert már nem igazán hozza a kellő izgalomfaktort, az InGen cég tudósai, élükön dr. Henry Wu (BD Wong) professzorral (az egyetlen, aki az első epizódban is szerepelt), mint valami félkegyelmű, Istent játszó doktorok több faj génjeit vegyítő koktéllal, steril laboratóriumi környezetben megalkotják a sosem létezett szuperdinót. És mint azt az Ian Malcolm (Jurassic Park) óta tudjuk: az élet utat tör magának.
SPOILER ALERT!
Az Indominous Rex sincs ezzel másként, és a művi környezetéből intelligens megoldással próbál szabadulni. Miközben kijut a szigetre és elindul az önmegismerés útján (így van ez a szuperintelligens dínókkal) pusztán brahiból legyilkolász néhány dinoszarusztársát - még a testvérét is elfogyasztotta kisebb korában - majd pedig felfal, vagy csak egyszerűen felkoncol néhány katonás jóembert. Merthát miért is ne. Ahol ilyen szörnyet alkotnak, ott nyomban ott terem a hadsereg (már csak a kormány hiányzik) és természetesen azonnal fegyverként használnák a veszedelmes monstrumot.
Minderről persze mit sem sejtenek a mintegy huszonkétezer látogató, ők biztonságosan haladnak az egyes dinós szórakoztató látványosságok között. Még akkor sem esnek túlságosan pánikba, amikor a kiszabadult Indominous Rex rájuk uszít egy repülő őshüllő-rajt (a pteranodonok nem repülő dinoszauruszok), mivel - és ez is újdonság - a ki tudja milyen összetevőkből összetákolt szörny kommunikál velük. Másik vonalon, ám szintén katonasághoz kapcsolódik Owen Grady (Chris Pratt) karaktere, aki egykori zsoldos katonaként jelenleg a velociraptorok idomáraként tevékenykedik. Valódi ősmacsó, akit valamiért vonzza Claire (Bryce Dallas Howard), egy karótnyelt, munkamániás nő, aki semmitől sem riad vissza, ha a park jövőjéről van szó. Kivéve persze, unokaöccseit: Gray (Ty Simpkins) és Zack (Nick Robinson), akik halált megvető bátorsággal, egy dinó-biztos giroszkóppal járják be a területet, csakhogy a kiszabadult ősvadállat-képződmény vérszomjas fenevadként ered a nyomukba.
Valami különös kölcsönhatás során Owen és Claire a két srác megmentésére indul, hogy útközben Vic Hoskins (Vincent D'Onofrio) katonatiszt szemet vetve a raptorok idomíthatóságára keresztezze terveiket. Csakhogy Owen legjobb haverja, Barry (Omar Sy) riadóztassa cimboráját, és így kénytelen-kelletlen Owen motorral hajt és ered a szuperszörny nyomába. Igen ám, csakhogy míg a raptorok üldözik az Indominus Rexet, a huncut kutatók-fejlesztők elfelejtették közölni, hogy a fődinóban bizony raptor vér csörgedezik. Van mit csinálniuk, hogy kiiktassák, bevetik még a - szó szerint - jó öreg T-Rexet, merthát végülis ő az igazi főszereplő. SPOILER END.
Szórakoztató, nyári blockbuster a Jurassic World. Nincs más bája neki. Nem akar túlontól karakterizált, mélydrámát hozni. Botorság lenne ezt elvárni tőle. Nem is igazán a történeten van a hangsúly, inkább olyan kis mementó az első Jurassic Park filmből, ezért is vannak benne ún.: easter-eggek, kikacsintások és utalások, amik azonban nem zavaróak. Simán kellemes nosztalgia a korai nézőknek, ahogy kellemes színfolt lehet az új közönségnek is. Nem elcsépelt, mégis ismerős jelenetsorokra húzták fel az egészet. Látványilag megállja a helyét a modern kori CGI-effektekhez szokott nézőknek, nem kell túlspilázni a dolgot, élvezetes, akciódús és némi karakterfejlődés is észlelhető. De nem szabad elfelejteni, hogy az igazi főszereplők maguk az őslények, amik - akárcsak az első részben - állatokként szerepelnek. Valódi, élő-lélegző állatként, és a végén ahogy az ember és a dinó farkasszemet néz, van abban valami egyedi kommunikációs turpisság, előrevetítve érdekes helyzeteket. Nem maradnak el a titánok harca sem, amiből csak egy kerülhet ki győztesen és természetesen az elengedhetetlen üvöltés, amivel jelzi, ki is itt az úr. Nem az ember, az már egyszer biztos.
Igazán üdítő és humorban is gazdag film lett a Jurassic World. Rajongóknak kötelező, párás szemmel fognak távozni a moziból. A többiek pedig ne számítsanak többre, mint könnyed, nyári látványfilmre. De a Jurassic World nem is akar más lenni, mint ami: a mozi varázsának megteremtése. És először tyűha, s aztán jön a futás meg a sikítás... várva a következő epizódot.
Borka Roland
