Viccesen sem elég ijesztő, de attól még lehet rettegni. Leginkább a folytatástól. Kritika.
Nem igazán érzékelhető, hogy a készítők mit is akartak Pennywise és a köré szőtt misztikum újabb rémségétől. Holott Stephen King olyan alapanyagot tett le az asztalra, ami minden valamirevaló írónak dicséretére vált volna. Ez tekinthető King főművének, ami 1986-ban jelent meg és azonnal az olvasók kedvencévé vált, kultikusságát az évtizedek megerősítették. Számos más írók forrásként nyúltak az idegenlény megjelenéséhez és utaltak a King által épített univerzumra.
Megannyi popkulturális utalás ikonikussá tette a Krajcáros, a bohóc alakját és a vörös lufiját. Így lett a rémek réme a gyerekek körében. Ott, ahol sarjad a jövő, előtör és felfal mindent, mert neki a félelem az energia, amivel táplálkozik. A regény sokrétűsége – hét főszereplő (Vesztesek Klubja) – mindig új perspektívát tár az olvasója elé, attól függően, milyen életszakaszban veszi elő. Így aztán a Makroverzumból bármikor elővehető és bármilyen szörnnyel érzékeltethető.
Éppen erre éreztek rá 2017-ben a készítők (Chase Palmer, Cary Fukunaga, és Gary Dauberman forgatókönyvírók) Andrés Muschietti rendező vezetésével, aki már a 2013-as Mama-val megmutatta, nem fél riogatni. A Stranger Things megjelenésével és a szintipop, valamint a nyolcvanas évek nosztalgiahulláma elérte a mozikat is, és tökéletes időszak volt ez a táncoló bohóc színre lépésének. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Az – Első fejezet a maga 35 millió dolláros költségvetéssel több mint 700 millió dollár bevételt hozott. Nem ártott meg neki még a 18-as karika sem.
Két évet kellett várni, hogy Pennywise újra elragadja az embereket, ám ezúttal nem gyerekként próbálnak meg túlélni, hanem a felnőtt változatuk vissza-visszatekintve térnek ismét Derry területére, hogy szembenézzenek önnön félelmeikkel és legyőzzék Az-t, ezúttal mindörökre.
Nem kis feladatra vállalkoznak, hiszen a vesztes csapat felnőtt főszereplőit James McAvoy, Jessica Chastain, Jay Ryan, Bill Hader, Isaiah Mustafa, James Ransone és Andy Beanalakítják míg Jaeden Lieberher, Sophia Lillis, Jeremy Ray Taylor, Finn Wolfhard, Choosen Jacobs, Jack Dylan Grazer és Wyatt Oleff visszatér az első filmből, mint a fiatal vesztes csapat.
De hiába minden próbálkozás, inkább kényszeredetten viccesek lesznek a felnőtt szereplők és nem tudják megfogni karakterük fonákját. Azért nehogy már a gyerekkori traumákat felnőttkorra ne lehessen más fóbiává változtatni? Kissé röhejes a nagyduma és a betegségektől való rettegés felnőttként. Ahogyan az ok okozat állandó és szájbarágós ecsetelése se tesz jót.
A színészek a túltolt ezoterika miatt elenyésznek szerepeikben, és még Pennywise is a háttérbe szorul, ám helyette kapunk az arcunkra megannyi speciális effektust és az egész a menekülő-harcoló-önkereső vonal földöntúli pszichedelikus élménnyé válik az alternatív világszeánsz jellege miatt. Az első epizód nem igazán foglalkozott Chüd szertartásaival, a folytatás azonban úgy ragaszkodik hozzá, hogy gyakorlatilag egy percre se enged, és éppen eme görcsösség az, ami szintén erőltetetté teszi a 169 perces filmet. Ettől lesz vontatott és néhol unalmas és terjengős. Ha írott formában lenne, akkor pongyolának lehetne tekinteni.
Ha az Az – Második fejezet filmje teljesen elszakadt volna az előzőtől és még flashbackek szintjén se idézi meg az elsőt, feszesebbre vágták volna és kevesebb new age bölcsességet hagynak benne, akkor egy borzongásos és véres horrorfilm lehetett volna belőle. Így viszont marad a keserű szájíz, amit még a gyömbéres tonik se tudja leöblíteni. Kár. Talán majd a következő fejezet visszarántja Az útjára.
