Gyermekeknek kötelező, felnőtteknek pedig vidám kikapcsolódás az új Pixar-film. Vigyázat, támadnak a fejhangok!
Elvarázsol, magával ragad és csupa szuperlatívuszokat lehetne írni a sorrendben immár tizenötödik Pixar egész estés háromdimenziós animációs filmjéről. Egyszerűen zseniálisan tárja közönsége elé a kiskamaszok mindennapi gondjait-bajait és a létezésük boldogságfaktorának megtörését. De ne legyünk túlságosan szentimentálisak.
Maga a film ugyan különös érzékkel válogat a megfelelő megjelenítésekből, hogy személyiségünk alakításában milyen tulajdonságok is versengenek, ám ábrázolásuk nem elcsépelt. Sőt! Kedélyesen kedvesek az agymanók. Az ő működésüket követjük nyomon egy tizenegy éves lány, Riley életében. Kezdetben főként a Derű irányítja a cseperedő lány mindennapjait, a többiek, Bánat, Harag, Undor és Majré csak később kapnak nagyobb szerepet.
Egészen idilli családi kép alakul ki: boldogság, öröm, gondtalan élet. Káprázatosan varázslatos, vidám gyerekkor. Csintalanságok és felhőtlen bohóckodások váltják egymást. Megjelenik a család, a barátság, az őszinteség, és a turpisságok egy-egy szigete a kicsi lány fejében, amelyek egy vékony fonallal kötődnek a főhadiszálláshoz. Itt aztán az egyes agymanók minden erejükkel igyekeznek elnyerni a megfelelő állapotot. Mindegyik a maga módján.
A szerzett emlékek színes üveggömbökké válva tárolódnak. De ahogy tárolódnak, úgy alkalomadtán átalakulnak, megfakulnak, majd teljesen eltűnnek... Mindezen folyamatokat igazán ötletesen és főleg élvezhetően tárják a kis közönség elé, akik leginkább a nyolc éven felülieknek mond nagyon sokat, főleg az emberi személyiséget érintő kérdéseiről.
Riley élete, mint általában a gyermekek többségéé egycsapásra megváltozik, amikor édesapja San Franciscóban kap állást és odaköltözik a család. Látszatra Riley mindent elveszít és nagy erőfeszítések árán képes csak újraalkotnia magát. Röviden erről szól a film, de nem szájbarágósan oktat, hanem okosan és meggyőzően érhetően. Látnia kell minden gyermeknek, és utána kellemes beszélgetés alakulhat ki a látottakról a felnőttekkel.
Miközben nem átall drámai vonalat is megütni, az alkotásból mégsem hiányzik a humor. Ám intelligensen és tapintatosan tálalva, minden arányt betartva, kellő időt hagyva a megértésére. Egyszerűen minden egyben van: az ötletes történet, a frappáns színi világ, a helyzetek és a megfelelő zenei háttér is egy remek családi mozit ígér.
Játékos, jópofa, színes, vibráló és tanulságos animációs film az Agymanók. Tuti nem fog senki agyára menni, sőt. Érdemes rá beülni! És aki időben érkezik elcsíp egy igazán megindító rövidfilmet, amiben egy láva keresi szerelmét. A dalos kisfilm kellően ráhangol az Agymanók mesére.
Borka Roland
