Kíméletlen és brutális tömeggyilkossággal hívta fel magára a figyelmet a cseh Olga Hepnarová. Az ő életének utolsó szakaszáról készült film hozta a frászt a közönségre.
A 66. Berlini Filmfesztivál Panoráma szekcióban bemutatott Já, Olga Hepnárová (Én, Olga Hepnárová) című filmben a címszereplő volt az utolsó nő, akit Csehszlovákiában kivégeztek.
Huszonkettedik születésnapján egy teherautóval rohant egy villamosmegállóba, a tömegben hárman azonnal életüket vesztették, a többiek később a sérüléseikbe haltak bele. Ez azonban nem baleset volt. Olga Hepnarová alaposan átgondolta az akciót. Gondosan kiválasztotta a megállót. Mielőtt beszállt volna az autóba, elküldött a sajtónak egy levelet, amiben felfedi tettét, azaz mindezrért a társadalmat okolja, amiért az üldözi és kínozza.
A Petr Kazda és Tomáš Weinreb által rendezett cseh-lengyel-szlovák-francia koprodukcióban készült film fekete-fehérben és meglehetősen hitelesen mesélik el a szörnyű tett kronológiáját. Igazán megrendító maga a filmnyelv is, és a filmes újoncoknak nem volt egyszerű dolguk vászonra vinni egy aszociális egyén portréját, aki képtelen volt elfogadni saját szexualitását. Mindezt ráadásul nehezítették az állítólagos pszichés gondjai.
Komótosan indul a film. Az álló fekete-fehér képeken a megzuhant Hepnárovát látjuk, aki minden erejét összeszedve bolyong a világban, ami "gyűlöli őt". Senkivel nem beszél, pillantását merően a földhöz szegezi. A folyamatos dohányzása inkább neurózisának megnyilvánulása, semmint azt mutatja, hogy ellazult volna.
Az ifjú gyilkost egy éppen művészi szárnyait bontogató lengyel tehetség, Michalina Olszańska alakítja, aki már az idei Sundance-n is bemutatkozott. A fotogén fizimiskája ígéretes filmes karriert jósol neki. Az elképesztően szuggesztív teljesítményében zavarólag hatott a manírkodása. Mint amikor túlságosan is kihangsúlyozza karakterének "leszbikus" vonásait - a férfias járás is eltúlzott, ahogyan a folyamatos elgyötört pillantása is kissé görcsösen sikerült. És végül, van még egy nem is annyira elhanyagolható részlet: a színésznő nem dohányzik. Miközben a dohányfüst beteges szívása Hepnerová egyik lényeges ismertetőjele.
A lassú tempó, az egészen tiszta vizuális képfolyam, amit Adam Sikora a felelős kissé az Ida című, tavaly Oscar-díjjal jutalmazott lengyel filmre hajaz. Az alkotók a hangulat megteremtéséhez minden apró részletre odafigyeltek. A kellékek hitelesek, a prágai városkép (Ústí nad Orlicíben forgatták) megfelelően elhanyagoltak, a kosztümök és hajviseletek korhűek.
Ám ahogyan jellemzően megjegyzi a Hollywood Reporter, Hepnarová formálisan és tartalmilag elmarad az Ida mögött. Hasonlóan kritikai hangokat hallat számos filmmagazin filmkritikusa is.
Nem egyértelműen álltak hozzá a karakter kibontásához a rendezők, amit a vetítés utáni közönségtalálkozón maguk a készítők is elismertek. Úgy vélik, hogy Hepnarová személyisége és esete szerintük túlságosan képlékeny ahhoz, hogy egyértelműen kihangsúlyozzák csak mint leszbikust, vagy tömeggyilkost illetve mint pszichopatát (az igazi Hepnerová ügy felderítése során semmilyen mentális betegséget nem diagnosztizáltak). Így hát a nézőt hagyják, hogy elmerüljön a szereplő indíttatásának keresésében, nincs használati útmutató annak olvasásához. Kár, hogy a rendezők ekkora tisztelettel álltak hozzá a történethez és nem mutatták be azt úgy, ahogy az a "valóságban" volt. Még annak árán is, hogy kissé átalakítják, merészebben fogalmazzák meg.
A szexjelenetek sem elég nyersek és kifejezőek, csupán érzékletesen jelennek meg, mintegy azt sugallva, hogy ugyan a főszereplő a saját neméhez vonzódik, ám annak megélése csupán érintőlegesen van jelen. Ezt is jobban ki lehetett volna bontani.
Még az önvallomás is kissé darabos, bár kétségtelen, pontos idézet.
„Magányos vagyok. Egy tönkretett nő. Egy nő, akit az emberek tettek tönkre. Aközött választhatok, hogy magamat, vagy másokat fogok megölni. Azt választottam, hogy bosszút állok az engem gyűlölőkön. Túl könnyű lenne egy visszhang nélküli öngyilkossággal távozni a világból. A társadalom túlontúl is közönyös. Az ítéletem a következő: Én, Olga Hepnarová, a vétkeitek áldozata, halálra ítéllek titeket.”
JA, OLGA HEPNAROVÁ trailer from ALEF FILM & MEDIA on Vimeo.
Képek forrása: Bontonfilm
