Horrornak nem elég ijesztő, thrillernek nem elég borzongató. Lightos lett az rövidfilmből forgatott mozi. Kritika!
Úgy indultam neki, hogy eljutottunk egy plázába moziba és nézzünk meg valamit, a poszter egy leragasztott villanykapcsolót mutatott és a cím, az Amikor kialszik a fény is elég izgalmakat ígért. Aztán kaptunk valami egészen mást. Trailert nem látva fogalmam sem volt róla, mire ülök be és mit fogok látni. De még a legvadabb elképzeléseimben sem szerepelt az, amit végül kaptam.
Vegyük hát sorjában, miért is nem elég ijesztő és ezért a horror-minősítést nem érdemli meg David F. Sandberg által és saját rövidfilmjéből rendezett nagy alkotása. De ami működött rövidfilmben, és számos díjat is bezsebelt, az valamiért nem működött a nagyvásznon.
Adott egy rengeteg lehetőséget rejtő alapszitu, hogy félünk a sötétben. Mi mindannyian. Ez pedig kiaknázatlan terület, és sok-sok izgalmas dolgot lehet beleszuszakolni. A rendező ezt mégsem tette.
Van a történet, ami szerint minden szép és jó, míg sunshine van és béke, ám ha eljön az éjszaka és a sötétség, akkor vele együtt egy különös lény kezdi szedni áldozatait. Na, nem is kell sokat várni a szörny megjelenésre, mindjárt az elején leleplezik, hogy itt biza egy torz emberszülött túlvilági alakjával állunk szemben. És ezzel oda minden további izgalom és még csak a sejtetés halvány látszatát sem volt képes a rendező megfelelően adagolni. Kapunk ugyan egy kis rejtélyt, de az vajmi keveset ad, ugyanis, mint utólag megnéztem, a trailerben ellövik a poént. Szóval, nem sokra számíthat, aki mindazok tudatába beül a moziba.
Van hát ez a Diána nevű lény (Alicia Vela-Bailey), akiről kiderül egy s más, hogy egy fénybetegségben szenved, és az árt neki, illetve az orvosok nem hogy meggyógyítani nem tudták, hanem kísérleteztek vele, kínozták és sokáig pincébe zárva élte napjait. Ki ne zakkant volna meg ettől. De ez még mind semmi. Ez a lány/lény éppen egy elmegyógyintézetben összebarátkozik a főhős anyával Sophieval (Maria Bello), és mindenkit elmar, sőt eltesz láb alól, aki a nő közelébe megy és valamiképpen megakadályozza különösen sötét és túlvilági kapcsolatuk kiteljesedését. Merthogy Diána bizony lámpaoltáskor jön elő, és őrá figyel egy kisfiú (Gabriel Bateman). Ő teljesen megrémül ettől és félelmében aztán a nővéréhez, Rebeccahoz (Teresa Palmer) kerül, aki csiki-csuki kapcsolatban él barátjával-dugópajtásával (Alexander DiPersia).
Nem, nem kapunk semmi valamirevaló kapaszkodót arra nézvést, hogy rettegjünk egy jót. Igaz, vannak benne meghökkentésű jelenetek, de még úgy sem tudott lekötni, hogy alapjában nem ismertem, és még az előzetesét se láttam. Mégsem tudott úgy bevonni, hogy egészen a magam démonaival és félelmeivel legyek elfoglalva. Nem adott a fantáziának. Talán egy kiemelkedő jelenetet tudok említeni, amikor az orvosok kísérleteznek a lánnyal és akkor a hangok, a zörejek és a sikolyok csak érzékeltetik, történik valami, amit aztán a nézőre hagy, hogy beleképzeljen szörnyűbbnél szörnyűbb kínzási módszereket.
És még az sem segít a nyolcvanegy perces horrornak csúfolt filmen. Egy közepes és könnyen felejthető, könnyed ijesztgetést hozó popcornmozi. A teremben is többször felhangzott a kacagás, hiszen a nevetségesség határán mozgott a történet, amit a nézők kellően kifejeztek.
Nem tudom jó szívvel ajánlani a horror iránt érdeklődőknek, mert azok tuti csalódnak. De aki még nem látott horrort, az nyugodtan kezdheti ezzel, mert ennél már csak jobbak vannak. Pedig a rövidfilmet sokan dicsérték. Nos, kár érte.
