A folytatásokat rendre elrontják. Nincs ez másként a Függetlenség napja: Feltámadás esetében sem. Orbitális zagyvaság! Kritika!
Messziről indítok. Persze nem úgy, hogy a messzi-messzi galaxisban, mert az egy másik történet. Lényeg a lényeg, első igazi "szabad" mozis élményem volt az 1996-ban készült Függetlenség napja című akciófilm. Az idegeninváziós film két karaktere a Jeff Goldblum által játszott számítógépzseni és Will Smith az Amerikai Légierő pilótája igazán üdítő színfolt volt. És mindezt még annak ellenére is elnéztem, hogy erősen hazafias ömlengésekkel tarkították a két és fél órás filmet. Megvolt benne minden, ami egy igazán valamirevaló filmhez szükséges, de nem vitték túlzásba és nem zsúfolták tele szükségtelen jelenetekkel.
Na, mindezt nem lehet elmondani a folytatásról, ami a Feltámadás alcímet viseli, bár sokkal inkább lenne érdekesebb a régi Hofi-idézet parafrázisa a "Fel! Támadás!", mivel ebben csak két dolog volt: felmentek és támadtak. Aztán meg lejöttek és támadtak és aztán volt pár csavarosnak szánt, de csak facepalm-reakciót érdemlő megnyilvánulás + rengeteg CGI és esetlen karakterek. Összegezve ennyi. Most nézzük sorjában.
Maga a történet pofonegyszerű, húsz év telik el az első invázió óta és hát nem nyugodtak bele az űrlények, hogy bár nálunknál fejlettebb harcászati eszközökkel rendelkeznek mégis kifogott rajtuk az emberi leleményesség, így hát újabb, ezúttal jóóóóval nagyobb csapásra készülnek, hogy kiszipolyozzák a Föld energiáját és továbbálljanak. Igen ám, csakhogy arra nem számítanak, hogy az eltelt idő alatt az emberek nem malmoztak, hanem szépen tanulmányozták az itthagyott idegen technológiát, összefogtak a világ nemzetei, hogy közös erővel álljanak megvédeni a Földet. És akkor még arról nem beszéltünk, hogy a felettébb invazív idegen faj nemcsak a mi bolygónkat tenné lakhatatlanná, hanem bizony más idegen civilizációkat is leigázott. Egyik képviselőjük felderítőként érkezett a Holdra s majd aztán a híres-hírhedt 51-es körzetbe. Ha pedig még a "drága" idegen lényeknek nem lenne elég a Föld magjának ereje, még az egyik leigázott faj utolsó példányát is megszereznék, mivel ők rendelkeznek olyan harci technológiával, amivel legyőzhetőek lennének. Mondani se kell, hogy a számtalan csapáselhárítás és elszenvedés után -SPOILER- végül nem teljesen sikerül visszaszorítani az erőszakos idegeneket, hanem a folytatás belengetése céljából csillagközi utazásra kerül sor és az űrben folytatódik az emberek kontra űrlények háború. Vélemény: Erőtlen tapssal kísért Bravó! kiáltás.
Nem igazán tudnám szétírni, hogy mi minden csúszott félre Roland Emmerich rendezte filmben, mert azt kell mondjam, hogy minden. Úgy szar, ahogy van. Dehogy ne minden legyen rossz, a végére azért odaírok némi pozitívumot is. Just for fun!
Tehát akkor, mint említettem, kamaszkorom meghatározó élménye volt az 1996-os film, mivel szájtátva néztem azt a látványt és a történet az amerikai főünnephez igazítva valódinak tűnt. Ez tesz naggyá bármilyen filmet, még ha fikció is. Ám ezt a folytatásról már nem lehet elmondani. Az még elszomorítóbb, hogy négyen (!) írták a forgatókönyvet. Nem tudom, de papíron ez jól mutatott?
Már eleve az visszatetsző volt, ahányszor és ahány formában az idegenek csapást mértek a világra, hatalmas, negyed bolygót, jó legyen: az egész Atlanti óceánt beborító űrhajójukkal, az már szinte karikatúrának tűnt. Mert az első rész éppen azért volt érdekes, mert konkrétan csak tudtuk, hogy bekövetkezik, de várni kellett a valódi csapásra. Hiszen azt Hitchcock óta tudjuk, "nem a robbanás, hanem annak a bekövetkezésének a tudata borzongat minket". Ő pedig valamicskét értett az ijesztgetéshez.
Mi több, az első részben szépen felépítették az egyes karaktereket. Itt pedig mintha kapkodtak volna. Mintha csak fellapozták volna, mi minden szükséges egy filmnél, hogy az eladható legyen: baráti konfliktus, szerelmi szál, lelki vívódások, kutya, gyerekek, jónők, vonzó férfiak, idősek, republikánusok, demokraták, zsidók, melegek, ázsiaiak, fehérek, feketék, stb.
Na, ha ezt még olvasni is nehéz volt, akkor jelzem: ez MIND megtalálható a filmben. Van ugye egy érdekes konfliktus két barát között. A Liam Hemsworth és Jessie Usher alakította karakterek megmagyarázhatatlan módon öriharik egy baleset miatt, amit aztán érdekes módon egy arcütéssel és néhány percnyi duzzogás után for no reason feloldanak és szent a béka. És persze mit ad isten, ők mintha egy párhuzamos univerzumban lennének a Bill Pullman és Will Smith kettősével... Ja, hogy az írók valamilyen huncutsággal mindkettőhöz kötötték a "jé, fehér és fekete" ellentétet. Cudálatosz! Egyébként csak feltűnik Will Smith, igaz, csak fotón, de az nagyobb pillanat, mint bármi más.
Liam Hemsworth mint Jake Morrison pilóta minden ízetlenségén még egy hegynyi sóbálvány se tudna segíteni. Jessie Usher pedig úgy hozza a Dylan Hubrow-Hiller szintén pilóta karakterét, hogy igazából a végére már el is felejtjük. Maika Monroe mint Patricia Whitmore, azaz "első lány", az elmebajjal küzdő exelnök lánya még az apja iránti szeretetét se tudta kibontakoztatni. Az nem elég, hogy befut hozzá, az elkülönített szobába és megsimogatja. Igen, annyi a jelenet. Ahogy a Jake-kel való hú de mekkora szerelmi kapcsolatát se lehet annyival jelezni, hogy videotelefonálnak, s egyszer megcsókolják egymást, egyszer pedig a srác a lány homlokára nyom egy puszit. Ez azért kevés egy kapcsolat bemutatására... Jake legjobb barátja pedig a Nicholas Wright által megformált Floyd Rosenberg, aki faék egyszerűségű mondataival és csajozós dumával - hát hogy is mondjam - nem ad hozzá semmit a filmhez. Vatta, azaz töltelék. Feleslegesen.
Sela Ward mint Elizabeth Lanford, az Amerikai Egyesült Államok negyvenötödik elnöke se sok vizet zavar. Hiszen egyrész az afroamerikai nő mint elnök nem is olyan utópia, mint azt képzelnénk. Tekintve, hogy most ugye Hillary Clinton próbál bejutni a Fehér Házba. Ennyit az aktuálpolitikai eseményekről. Igazából, ha már itt tartok, megjegyzem, hogy valamilyen karakterfejlődésen a Bill Pullman alakította exelnök esett át. A nyámnyilaságból hirtelen nemzeti hőssé váló férfi megborotválkozva önfeláldozó lesz. Lenyeljük, oké, ez még elmegy. Mondjuk az érthetetlen, hogy a Jeff Goldblum alakította MIT-zseni David Levinson mi a francért szerepel, hacsak nem a pénzért, amit felkínáltak neki. Ekképpen fogalmaztam meg azt is, hogy miért vállalt szerepet a Jurassic Park sajnos könnyen felejthető folytatásában...
Miről nem esett még szó? Ja, igen! Van ázsiai karakter a filmben? Van biza. Az Angelababy (igen, ez az anyakönyvezett neve :) ) által alakított Rain Lao kínai pilóta. És ennél több szerep nem igazán jut neki, csak hogy kipipáljuk, ázsiaiak megvoltak. És ha már kipipálás, akkor ez is a Judd Hirsch által alakított Julius Levinson, David apja megjelenése is ennek tudható be. Meg hát ugye zsidó. Mert nem tudom, az mennyire releváns, hogy floridai öregek otthonában könyvbemutatót tartva remeteként él hajóján a tengeren, majd pedig az idegenek űrhajójának becsapódása miatti szökőárban a partra vetődik és megment egy egész iskolabusznyi gyereket, akikkel - és itt tessék megkapaszkodni - van egy KUTYA. És nulla háttérsztori, semmi előjel, semmi kibontakozás, egyszerűen csak random megjelennek és ettől nekünk izgulni kellene értük. Hát nem...
Van még a William Wichtner által alakított Joshua Adams generális, aki később az Amerikai Egyesült Államok negyvenhatodik elnöke lesz. WTF? Bár a Szökés című sorozatban kiváló alakítást nyújtó színész most nem tudta megcsillogtatni édesbús karakterformálását. És akkor még nem említettük a szintén remek színészi képességekkel rendelkező Charlotte Gainsburg-ot, aki a Függetlenség napja: Feltámadás filmben egy exolingvisztikust azaz UFO-nyelvkutatót alakít, és egy űrhajó mellett tanyát verő amerikai őslakosokhoz megy válaszokért. A Brent Spiner alakította dr. Brakin Okun kómából felébredve meleg, aki imádja az orchideákat és társa figyelmesen és odaadóan gondozta őt az elmúlt húsz (!) évben. Ez már milyen sztereotípia, könyörgöm?
Nem sorolom tovább, hiszen azok a futottak még kategóriát se ütik meg, mert önmaguk karikatúrái, még az esetlen ügyvéd is, akiből az események hatására egycsapásra képzett harcossá válik. Jó, ez még humornak elmegy. És apropó humor! Az a könnyed, intelligens vicceskedés, ami az első részt annyira lazára tette, az itt teljesen hiányzott. Mert azok a humorlabdacsok, amiket próbálnak eldurrantani, inkább kínosak, semmint viccesek. Pedig lehet ezt jól is csinálni. Lásd Deadpool.
A látvány amit főleg a CGI-nak köszönhető viszont szép, de nem olyan, amit eddig ne láttuk volna. Olyannyira, hogy a film egy pontján nem tudtam eldönteni, mit nézek. Mert nagyon is a Star Warsra hajaz. Bár az sokkal szórakoztatóbb.
Nem tudom ajánlani ezt a filmnek csúfolt mozgóképek sorozatát, mert se történetben, se karakterben, se mondandóban semmit, de igazán semmit nem ad hozzá sem az eredeti történethez, sem pedig magához a filmművészethez. Még csak nem is blockbuster mozi, ahhoz ugyanis túl gyenge. Olybá tűnik, hogy az alkotók minden létező dolgot szó szerint beleerőszakoltak a folytatásba, ami inkább lekókadás, semmint feltámadás lenne. Mit lehet vele mégis tenni? Jól elfelejteni!
