Nem a valaha legjobb hegymászós film az Everest, de simán kielégíti az elvárásokat. Jake Gyllenhaal nyúlfarknyi, de annál jelentősebb szerepben.
Tök fölösleges bármilyen értelmet keresni amögött, hogy miért is vállalkozik valaki arra, hogy megmásszon egy hegyet. A magyarázatok ugyanis sokfélék lehetnek. Ahogyan a megközelítések is. A világ tetejének nevezett Csomolungma, avagy angolszász nevén Mount Everest a maga 8848 méterével felülkerekedik mindenek felett. Talán éppen ez a titokzatossága az, ami annyira vonzza és nem engedi el azt az évente több millió kalandort, akik a meghódítására igyekeznek.
Akárcsak történt ez 1996-ban azon a bizonyos május 10-i napon, amikor egy tucat különféle indíttatásból hajtott hegymászó összejött, hogy meghódítsák a világ legmagasabb hegycsúcsát. Nincs is ezzel semmi gond, hiszen mindenki úgy éli az életét, ahogyan a kedve tartja. Hőseink, azaz a hegymászó expedíció tagjai azonban nem a hegy felfedezésére indultak, hanem saját lelki bajaikra kerestek gyógyírt és szó szerint utolsó leheletükből próbálják meg bizonyítani: a lehetetlen sem lehetetlen.
A világ legmagasabb csúcsára két hegymászó csapat indul, az egyiket Scott Fischer vezeti (Jake Gyllenhaal), a másikat pedig Rob Hall (Jason Clarke) vezeti. Ám útjukat egy felettébb hatalmas vihar keresztezi és nagyon kell iparkodniuk, hogy élve megússzák a kalandot.
Ebből az igaz történetből Baltasar Kormákur rendezett filmet, Everest címmel. A brit thriller-dráma valóban kemény öncsatákat hivatott bemutatni, és a lelki mélységek és magasságok ábrázolását a Mount Everest látványával kívánta szembeállítani. Mindezt pedig olyan hihetetlen látványvilággal, hogy a székben ülve is tériszonyos lesz az ember.
Olyan valóságosra sikeredett a film, hogy szinte látni, ahogyan alattomosan kúszva érkezik a halál, finoman, de követelőzően és csontig hatolva zabálja fel a testet, míg végül a lélek is megadja magát.
Nem lehet panasz a karakterek kidolgozására is, ha jó az alapanyag és érdekesek a figurák, akkor csak a megfelelő színészeket kell találni arra, hogy hitelesen hozzák. És ez itt sikerült. A filmet kétségkívül Jason Clarke viszi el a hátán és játszik hihetetlenül meggyőzően, az epizódszerepben is jól alakító Jake Gyllenhaal ugyan csak másodhegedűs, de így is velőtrázóan hiteles. Említést érdemel Sam Worthington (Guy Cotter), akinek azonban az aggódáson kívül nem jutott túl sok lehetőség. Nem beszélve Robin Wrightról, akinél kevés jó karakterszínésznő mászkál a bolygón, itt azonban nem csillogtathatja meg igazi tehetségét, Keiry Knightleytól a fekvésen és síráson kívül a telefonba erőtlenül belemondott 'szeretlek' és 'hiányzol' szavak kissé patetikusan hangzott. Minden más csak kulissza volt.
Legnagyobb és leghatalmasabb érdem mégiscsak az óriás hegy, a Mount Everestet illeti, és annak az operatőri munkának (a felvételek részben Nepálban készültek), és persze kellő adag CGI-nak, ami ámulatba ejti még azt is, aki nincs túlságosan oda a hegymászásért.
Három dimenzióban nézve valódi látványorgiát és mélységes drámát ad az Everest című film, amely ugyan nem forradalmasítja a hegymászós filmeket, de mindenképpen szépen beleillik a sorba. Érdemes rá jegyet váltani!
Borka Roland
